Gondolatok a szántóföldi és a kertészeti ágazatok helyzetéről

Ami motivált a gondolataim megfogalmazásában, az a kertészeti és a szántóföldi ágazatokban mutatkozó versenyképességi különbségek okainak a feltárása, pontosabban mi az oka annak, hogy a gazdálkodók jelentős része, kisebb-nagyobb sikertelenségek következtében, felhagy a kertészeti termeléssel és a szántóföldi termesztés felé fordul . Felmerül a kérdés, hogy ez tüneti jelenség, amely előrevetíti magát a betegséget, vagy valamilyen komplex agrártársadalmi változókórnak vagyunk tanúi. A humán vagy a növényi orvoslásban hasonló esetekben hívják segítségül a „differenciál diagnózisnak” nevezett, Dr . Vajna László megfogalmazása szerint, „kóroktani” eljárást .

Mi a helyzet a kertészetben?

• A kertészethez elengedhetetlen a kézi munkaerő, amely enyhén szólva „problémássá” vált, és amelynek a gépi kiváltása változó mértékben lehetséges .
• Az EU-s támogatások a terü-let miatt lényegesen kisebbek, mint a szántóföldön, és ezt a termeléshez kötött támogatások nem, vagy csak részben tudják kompenzálni .
• A kiírt pályázatok adminisztra-tív komplexitása, pl . egy ültetvénytelepítés esetében, sokszorosan meghaladja egy átlagos családi gazdálkodó teljesítőképességét .
• A „piaci küzdelem” folyamatos-sá vált, mivel a külföldről (EU-s) kamionokban beszállított zöldség- és gyümölcstételek árban folyamatosan „megvernek” bennünket .
• A termelői integrációs próbál-kozások igen kevés kivétellel, sorra dőlnek be .

Ha az okok mélyebb rétegeit próbáljuk felderíteni rájövünk, hogy a kertészeti szaktanácsadás hiányzik, a gyümölcs kertészeti szaporítóanyag területén folyamatos az útkeresés, a termelői és kereskedelmi integráció haldoklik .

Mi a helyzet a szántóföldön?

• A szántóföldön gazdálkodó családok nagy többsége a saját munkájával és egy két alkalmazott segítségével tökéletesen el tudja látni azt a 300 ha körüli „családi gazdasági” modellt, amely nemcsak életképes, de fejlődőképes is .
• Az erő- és munkagép EU-s pályázat adminisztrációja aránylag könnyen megoldható, ennek köszönhetően a szántóföldi gépi eszközök ugrásszerű modernizációja igen jelentős agrotechnikai fejlődést tett lehetővé, és ez már a közepes gazdaságok szintjén is tökéletesen megmutatkozik .
• Az „input anyagok” mint a vetőmag, a műtrágya és a növényvédő szer integrálódnak a terménykereskedelemmel, és ezáltal a termelés finanszírozása is sokkal könnyebbé válik .
• A termény feldolgozóipari ágazatai (etanol-, biodízel- és a takarmánygyárak) óriási kapacitásbővítést valósítottak meg .

Elemezve a szántóföldi termesztés helyzetét, a siker kulcsa könnyen felfedezhető abban az üzleti érdekeltségi hálóban, amely ezt az ágazatot átszövi . Az „agrár-biznisznek” része a vetőmagkereskedelem, a műtrágyaipar, a növényvédőszer-kereskedelem, a gépkereskedelem, az alkatrész- és egyéb segédanyagkereskedelem, a terményszállítmányozás, a terménytárolás vagy a biodízel- és a etanolipar .  A beszállító ipari és a terményt fogadó ágazatok „üzletkötői” személyesen vagy csoportosan kézen fogják a termelőt, és a pénzügyi finanszírozásukon kívül értékes szaktanácsadást is biztosítanak részükre .

Röviden összegezve, bármely ágazat sikerének a kulcsa három tényezőtől függ: a pénztőke, a versenyképes szaktudás és a versenyképes szaporítóanyag.

A pénztőke egy részét pályázatokból kellene megszereznie a fiatal gazdának, csakhogy ezek a kertészeti ágazatban egy átlagosnak mondható családi gazdaság számára szinte elérhetetlenek a rengeteg adminisztratív és bürokratikus akadály miatt .  Ezért ezek a „közepes családi gazdaságok” gyümölcstelepítési pályázatokba bele sem fognak, vagy ha mégis elkezdenek egy ilyet a „pályázatíró cég” segítségével, amikor a részleteket megismerik, általában elállnak ettől a versenytől .

A médiában arra buzdítják a fiatalokat, hogy „tudásintenzív” ágazatokkal érdemes foglalkozni, mivel ezeknek kicsi a területigényük, és a befektetett tőke nagysága is megoldható, lásd zöldség, gyümölcs, dísznövény, gyógynövény stb . Nem tudok ezekkel a kissé felületes és eléggé megalapozatlan ajánlásokkal egyetérteni, és miért nem? Mert a földterület, amely a kertészethez kell valóban sokkal kisebb, mint a szántó esetében, de a pénztőke, amit be kell ruházni az sokszorosan nagyobb, a tudástőkéről már nem is beszélve .

A tudástőkének két része van: egyik az elméleti, a másik pedig a gyakorlati tudástőke . Szerencsésebb esetben a család egyik fiatal tagja elvégzi a SZIE vagy más neves felsőoktatási intézmény Kertészeti Karát, és nekivág családi segédlettel a kertészkedés egyik ágazatának, mindenekelőtt felmérve a gazdasága ökológiai adottságait .

Felmerülnek a következő kérdések:

• Talál-e olyan szaktanácsadói in-tézményt, amelyhez bátran fordulhat, amely korrekt, gyakorlatias és hasznos tanácsokkal fogja ellátni őt annak érdekében, hogy egy igazán versenyképes vállalkozást hozzon létre? • Be tudja-e szerezni (pl . belföldön) azokat a szaporítóanyagokat (palántát, oltványt), amelyek az üzeméhez majd szükségesek lesznek?
• A termesztésben előforduló rengeteg buktató és probléma felmerülése esetén lesz-e kihez fordulnia rendszeresen és bizalommal?
• Ha úgy dönt, hogy nem akar posztharveszttel is foglalkozni, a régióban van-e olyan megbízható felvásárló, akihez elviheti a gyümölcsöt/zöldséget, és korrekt áron ki fogják fizetni?
• Ha úgy dönt, hogy a gyümöl-csét saját maga szeretné áruvá készíteni és majd piacra juttatni, lesz-e elég tőkéje az infrastruktúrát beruházni, és majd energiája ezt működtetni?
• Lesz-e neki elég elszántsága, hogy a vállalkozásának jogi, adminisztratív feladatait napra készen el tudja látni, anélkül, hogy az egyszerűsített „áfa-mentes szirénhangoknak” ellen tudjon majd állni?
• Meg tudja-e győzni a családját, aki mindenben támogatni szeretné, hogy az üzleti modellje életképes, és a befektetett anyagi és fizikai energia egyszer majd meghozza a gyümölcsét?

Tételezzük fel, hogy az útjára indított fiatal kertész számára három tényező közül az első kettő adott, elvégre vannak más források is, pl . a fiatal agrárvállalkozók támogatása, vagy szerencsés esetben a családban már foglalkoznak kertészettel, a tapasztalati tőke is rendelkezésre áll az idősebb generáció részéről, aki nagy örömmel nyugtázza, hogy van, aki tovább viszi vállalkozását, kertészetét .

A szaporítóanyagokról

Pályám során számtalanszor beigazolódott az a mindenki által ismert tény, hogy a „legdrágább szaporítóanyag” a „rossz és megbízhatatlan szaporítóanyag”, tehát a nagy biológiai értékű vetőmag, palánta, bujtás vagy oltvány „minden pénzt megér” a termesztőnek, mert ezektől függ munkájának az eredménye . Nem kevesebb forog kockán egy vagy több éven keresztül, mint a rengeteg anyagi és szellemi ráfordítás, amelyeknek a hozadéka a kertész anyagi megélhetése és szakmai fejlődése, tehát egy cseppet sem mellékes, hogy mit vetünk és mit ültetünk .

Elődeink arra tanítottak bennünket, hogy az útkeresésben az idő dimenzióját is érdemes figyelembe venni, tehát a „honnan jövünk, merre tartunk a kertészeti szaporítóanyag területén” fogalom bár kissé filozofikusnak hat, azt hiszem elengedhetetlen a helyes út megtalálásában, ebben az esetben is . 

„A történelem nemcsak nemzeti emlékezetünkbe, hanem környezetünkbe is bele van írva” – írja Surányi, amikor a történelmi Magyarország faiskoláiról értekezik.

A XX . század háború és gazdasági válság sújtotta évtizedeiben olyan márkanevek születtek, mint az Unghváry Faiskola Rt . Cegléden, Schricker Faiskola Alsótekeres pusztán, vagy a Fischer és Társa Faiskolája Nagyenyeden és a budapesti Mauthner családi cég, amely cégek oltványait és a zöldség vetőmagvait az egész Kárpát-medencében keresték .

A Herman Ottó és a Keleti Károly utcai épületekben ezekben az évtizedekben indult el az a tudományos és szakhatósági alkotó munka, amely hazánk mezőgazdaságát Európa élvonalába emelte . A 60-as és 70-es évek elején a „korszerű tervgazdálkodás” hozadékaként elkezdte működését MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM NAK) a Budaörsi úton, amelynek a növénykárosító diagnosztikai laboratóriuma az egyik legfontosabb pillérét jelentette a „vírusmentes vetőmag- és szaporítóanyag-” előállításnak . Ebben a munkában az 1979-ben Dr . V . Németh Mária által szerkesztett „Gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rickettsiás betegségei” című könyv megjelenése mérföldkövet jelentett .

Ezekben az intézményekben folytatott munka szavatolta a „vetőmag” és a „vegetatív” szaporítóanyagok egészséges állapotát és fajtaazonosságát .

E két alapvető tulajdonság mellett a „fajta gazdasági értéke” is ugyanolyan fontossággal bír .

Visszatérve az írásom eredeti céljához, az összehasonlításban a „fajtára” korlátozom a további gondolataimat .

A „növényfajta” a nemesítőnek a szellemi tulajdona, amely egyben jelentős gazdasági értéket hordoz, tehát egy objektív teljesítményvizsgálat tárgya.

• Szántóföldi gazdálkodói szemmel vizsgálódva, aki búzát, kukoricát, napraforgót vagy repcét termel értékesítés céljából, a növényi fajtaválaszték tanúbizonysága annak, hogy a magyarországi fajtakínálat döntő részét a multinacionális cégek által ajánlott (reklámozott, javasolt stb .) fajták fedik le . A hazai búzatermeléstől eltekintve, amely malmi és javító minőséget céloz meg az értékesítés céljaként, a többi növényfajnál, legyen az hibrid vagy fajta, a hazai előállítású vetőmagkínálat részesedése folyamatosan csökken, és bizonyos esetekben már el is tűnt . Nem csoda, hiszen a szántóföldi termesztés esetében ennek a fajtainnovációs munkának a nagy részét a „multi cégek” vállvetve végzik, mert „üzletet” látnak a magyar agráriumban, tehát megtalálják a maguk hasznát . Az országutak mentén minden évben, igen sok reklámcélú kisparcellás fajtabemutatóval találkozhatunk, élő bizonyítékaként annak az erős marketing tevékenységnek, amelyet hazánkban ezek a cégek végeznek .
• A zöldségtermesztésben a fajtakínálat, valamint az ahhoz társított szaktanácsadás és technológiai információszolgáltatás magas szinten valósult meg . Ebben az ágazatban a technológiai és a kereskedelmi innovációs készség a legeredményesebben párosult a kereskedelmi integrációval, amely összességében nagyon pozitív folyamatnak tekinthető . A zöldségvetőmag piaci letisztulása összefügg a fajtanemesítés átszervezésével (1996), amelynek eredményeként a 28 zöldségfajból a hazai nemesítés 4 fajra csökkent . Ennek is köszönhető, hogy a termelők első kézből kaphatnak objektív információt a nemesítő, fenntartó, termelő, forgalmazó cégek részéről, mivel a közös siker és megelégedettség legfontosabb a kapcsolatrendszerben . A fajok sokfélesége, az évjárati időjárási anomáliák és az erős EU-piaci hatások mellet nem elhanyagolható a hazai gazdasági (27% áfa) makrokörnyezet sem, mindezek válaszként azokra a feltett kérdésekre: miért 1200 Ft a fehérrépa, hová tűnt a makói hagyma vagy, miért nem megy nyáron sem 300 Ft alá a paradicsom kilója?
• A gyümölcstermesztésben, (az EU régi országaiban) a fajták gazdasági teljesítményéről alkotott korrekt, objektív véleményt a „fajta managementtel” foglalkozó cégek saját vizsgálataik alapján alakítják ki . Fajtamarketinget folytatnak és szerződéses kapcsolatot hoznak létre a nemesítő, a szaporító-forgalmazó és a felhasználó (termelő) között, amely egyben korrekt és követhető magatartást is követel a rendszer szereplőitől . A fajtákat vizsgáló intézmények munkájukban szakmai függetlenséget igyekeznek tanúsítani, amely csak független gazdasági körülmények között lehetséges . Ilyenek a németországi Oppenheimi (Dienstleistugszentren) telep, vagy franciaországi Serfel és CTIFL telepei . A fajták teljesítményének a pontos mérése mellett ezek a telepek igen értékes termesztéstechnikai adatokat is közölnek, és egyben a szaktanácsadói rendszer szerves részei . Magyarországon ennek a munkának egy részét a NÉBIH elvégzi, de a termelői igények és a faiskolák által kínált alany-nemes oltvány ajánlat között, a szakadék egyre tágul . Az importált faiskolai oltvány mennyiségek évről évre emelkednek, a faiskolások körében a kilátástalanság egyre nő .

Következtetések

Egy ágazat (kertészet) akkor fejlődőképes, ha vonzó alternatívát kínál azok számára, akik döntés előtt állnak, jelen esetben a fiatal gazdálkodókról van szó . Melyek azok a lehetőségek, amik ma rendelkezésre állnak? Az állami szerepvállalás elengedhetetlennek látszik a kertészeti ágazatok megsegítésében, de valószínű, hogy nem jó megoldás a külföldi modellek automatikus és mintaszerű átvétele, viszont tanulni lehetne ezek tapasztalatából . Az E . G . Közösség tagországai sajnos ma már nem rendelkeznek azzal a gazdasági függetlenséggel, amelyek lehetőségeket nyújtanának a felzárkóztatásra, tehát igen bonyolult feladat megtalálni ebben a rendszerben azokat a „rejtett” lehetőségeket, amelyek hatékonyak lehetnek az EU-s versenyben . Ha sikerülne vonzóvá tenni a kertészetet, akkor ez versenyképességet is generálna majd, megfelelő befektetett energia és idő elteltével . A közgazdasági törvényszerűségek előbb-utóbb érvényesülnek majd, ahogyan történt minden gazdasági területen, Magyarországon és a világban is .

(Forrás: www.agroforum.hu)